Elsétáltál kétszer, s talán azt gondolod, most már visszajöhetsz tizenkétszer is, de a csapda az, hogy nem tudhatod, mikor vár zárt ajtó. Mert a nő szíve hűséges kutya, de ha egyszer belefárad a várakozásba, tovább lép, és nem néz többé vissza..

Aki békében van önmagával, másokat is békén hagy..

A Férfi értékét elárulja a mellette álló Hölgyének mosolya..

Kövesd az álmod, minek más útját járnod?

A vészmadár nem repül, hangosan károg,

Minden lépéssel közelebb önmagad,

Az esőtől csak erősödik benn a mag.

Arcodba vág egy baráti szellő,

Örülj, hogy őszintén köszönt a teremtő,

Ha fáj az emlék, bátran ereszd el,

A múlt ördöge a mában nevet fel.

Csak nézz a szemébe, egyszer egy próbát megérne

Ha mélyen bent ragad hogy lásd és érezd a szív gátja meghasad.

Élvezd az életnek minden egyes percét,

Vágjál lyukat a kádba, törd ki a kelepcét,

Élvezd a napsütést, hogy éppen nem esik,

Dobj egy kötelet, a segítség nemesít.

Élvezd, hogy valamihez tisztán jutsz hozzá,

A mennyország kapuját még ne lépd át!

És ha beborul az ég és jön a jégeső

Váljunk eggyé és a harmónia létrejő...

Abban a pillanatban, amikor úgy érzed, hogy bizonyítanod kell valakinek, hogy mennyit érsz.. azonnali hatállyal és véglegesen sétálj el onnan..!

El kell fogadnunk, hogy egyszerűen van olyan ember, akinek akárhogy erőlködünk, a legjobb önmagunk sem lesz elég jó... és amikor erre rájövünk, már ő nem lesz elég jó nekünk..!

Le kell zuhannunk egy párszor, hogy megtanuljunk repülni.

Vele voltam a legboldogabb. Biztos vagyok benne, hogy nem érzem majd ugyanezt. Ezért nem akarom feladni. Nem tudom feladni!

Tudod, mi a baj a pasikkal? Hogy folyton a tökéletes nőt keresik, miközben ők fényévekre vannak a tökéletestől.

mondd, hányadik igazi volt ez

akinek elhitted, hogy szép vele

mondd, hányadik, aki csak úgy tesz

mintha belőled bármit értene..

Hagyjuk, nem számít

sokszor volt már így

csak lelépett, de nem tud fájni

hol jár, nem számít..

Ha feladom mégis, Ne fogadd el!

Ha zuhanok újra, Gyere, kapj el!

A kezem elhúzom, Ne ereszd el!

A tereket töltsd ki Szerelemmel..!

Itt toporog bennem egy elszánt, vad szerelemállat, fogamtól felhasad a vállad…

Néha hajlamosak vagyunk kétségbeesni, mikor a személy, akivel törődünk, elhagy... de az az igazság, hogy ez nem a mi veszteségünk, hanem az övé, mert ő veszti el azt az embert, aki soha nem mondott volna le róla..

Az elhagyásban nem az a legrosszabb, hogy hiányzik, aki elhagyott, hogy összeroppan a közösen alkotott egész kis világ, hogy minden, amit látunk vagy csinálunk, őrá emlékeztet, hanem az a gondolat, hogy kitettük a lelkünket csak azért, hogy a szeretett lény ránk stemplizze: ELUTASÍTVA

Te és én nem vagyunk egyformák. Más világban élünk, mégis te tanítottad meg nekem, mi az igaz szerelem. Te mutattad meg, mit jelent törődni valakivel, és ettől én jobb ember lettem. Szeretném, ha ezt tudnád. Nincs bennem keserűség a történtek miatt. Ugyanakkor biztos vagyok abban, hogy ami köztünk volt, igazi volt, és örülök, hogy legalább egy kis időre együtt lehettünk. (...) Talán egy pillanatra te is ezt érzed majd, visszamosolyogsz, és gyönyörűséggel őrzöd meg közös emlékeinket..

Egy szakítás után bizonyos utcák, helyszínek, sőt egyes napszakok is tabunak számítanak. A város érzelmi aknákkal teli, elhagyott csatatérré válik, nagyon kell vigyázni, hová lépsz, mert könnyen miszlikbe szaggathatod magad..

A szárnyamra kötött zsineg végét a te lábadra hurkolta az ördög..

Ne legyél autókilincs, amit mindenki megfogdos..legyél inkább kaszinó, ahol csak a szerencsések nyerik el a jackpot-ot.!