Elsétáltál kétszer, s talán azt gondolod, most már visszajöhetsz tizenkétszer is, de a csapda az, hogy nem tudhatod, mikor vár zárt ajtó. Mert a nő szíve hűséges kutya, de ha egyszer belefárad a várakozásba, tovább lép, és nem néz többé vissza..

El kell fogadnunk, hogy egyszerűen van olyan ember, akinek akárhogy erőlködünk, a legjobb önmagunk sem lesz elég jó... és amikor erre rájövünk, már ő nem lesz elég jó nekünk..!

Tudod, mi a baj a pasikkal? Hogy folyton a tökéletes nőt keresik, miközben ők fényévekre vannak a tökéletestől.

mondd, hányadik igazi volt ez

akinek elhitted, hogy szép vele

mondd, hányadik, aki csak úgy tesz

mintha belőled bármit értene..

Hagyjuk, nem számít

sokszor volt már így

csak lelépett, de nem tud fájni

hol jár, nem számít..

Néha hajlamosak vagyunk kétségbeesni, mikor a személy, akivel törődünk, elhagy... de az az igazság, hogy ez nem a mi veszteségünk, hanem az övé, mert ő veszti el azt az embert, aki soha nem mondott volna le róla..

Az elhagyásban nem az a legrosszabb, hogy hiányzik, aki elhagyott, hogy összeroppan a közösen alkotott egész kis világ, hogy minden, amit látunk vagy csinálunk, őrá emlékeztet, hanem az a gondolat, hogy kitettük a lelkünket csak azért, hogy a szeretett lény ránk stemplizze: ELUTASÍTVA

Te és én nem vagyunk egyformák. Más világban élünk, mégis te tanítottad meg nekem, mi az igaz szerelem. Te mutattad meg, mit jelent törődni valakivel, és ettől én jobb ember lettem. Szeretném, ha ezt tudnád. Nincs bennem keserűség a történtek miatt. Ugyanakkor biztos vagyok abban, hogy ami köztünk volt, igazi volt, és örülök, hogy legalább egy kis időre együtt lehettünk. (...) Talán egy pillanatra te is ezt érzed majd, visszamosolyogsz, és gyönyörűséggel őrzöd meg közös emlékeinket..

Egy szakítás után bizonyos utcák, helyszínek, sőt egyes napszakok is tabunak számítanak. A város érzelmi aknákkal teli, elhagyott csatatérré válik, nagyon kell vigyázni, hová lépsz, mert könnyen miszlikbe szaggathatod magad..

Kiáltsd el a tetőről..

Írd ki az égboltra..

Minden amink volt, már elveszett..

Mondd el nekik hogy boldog voltam..

/ James Arthur - Impossible /

Mi a szerelem tragédia nélkül..?

Most beszélnem kéne, mélyen a szemedbe néznem,
mennyi mindent nem mondtam, amit mondani kéne,
csak elengedlek némán, amikor minden karnak fogni kéne,
amikor a vérben szunnyadó sorok aludni térnek..

/ Szabó Balázs Bandája - Nincs idő /

Nem menekülök el, inkább elvérzem
Gyere csak nem félek a harctól sem
Folyton csak keresem, de késő már
Vidd a szavam neki bárhol jár..

Ennyi volt. Elmentem, és ha nem hiszed el, csak számold a napokat, amikor már nem vagyok itt. Amikor nem csöng a telefon, mindig én leszek az, aki nem hív..

/ Fannie Flagg /

Sose vádolj azzal, hogy ok nélkül hagytalak el.
Mindig is akarni foglak.
De nem élhetek hazugságban, az életemért küzdve.. 

/ Miley Cyrus - Wrecking Ball /

Ha kinyújtod a kezed, én egy szívet rejtek el benne,
Hogy érezd megszakadni, mielőtt valaki elvenne.
A levél, amit írok neked, olcsó papír, tinta,
Ez az élet csak egy fehér lap, de te voltál a minta.

/ Tkyd /

Kell ott fenn egy ország
Mely talán ránk is vár
Kell ott fenn egy ország
Amit senki nem talál
Kell ott fenn egy ország
Mely bárkit átölel
Kell ott fenn egy ország
Amit sosem rontunk el..

- Fogj egy tányért és vágd földhöz!
 - Kész.
- Eltört?

- Igen.

- Most kérj tőle bocsánatot!

- Bocsánat!

- Ugyanolyan lett mint volt?

- Nem.

- Mostmár érted..?

Amikor leejtünk egy poharat vagy egy tányért, hangos csörrenéssel törik össze. Amikor egy ablak vagy egy asztal törik el, vagy amikor egy kép leesik a falról, mind-mind zajt csap. De a szív, amikor összetörik, semmilyen hangot nem ad ki. (...) Hallgat, hogy azt kívánjuk, bárcsak szólna valami, hogy elterelje a figyelmünket a fájdalomról. Ha ad is hangot, az a belső hang. Üvölt, de nem hallja más, csak te. Olyan hangosan, hogy belecsendül a füled, hogy megfájdul a fejed. Fel-alá csapkod a mellkasodban, mint egy fogságba esett hatalmas fehér cápa, ordít, mint egy kölykétől megfosztott anyamedve. Így néz ki, így hangzik, csapkodó, rettegő, csapdába esett vadállat, ordít érzelmei rabjaként. Ez van a szerelemmel - senki sem érinthetetlen. Annyira vad és annyira nyers, mint amikor a nyílt sebet tengervízbe mártják. De amikor eltörik, mégis hallgat. Te csak ordítasz tovább odabenn, de senki se hallja.

Nincs is annál a napnál komorabb, mint amelyen ráébredünk: mindaz, ami mostanáig fontosnak látszott számunkra, valójában egy óriási csalódás..