Mindennap emlékeztetni foglak, milyen csodálatos érzés, amikor a tested
az enyémhez ér. Eszedbe juttatom a jó időszakokat, és segítek
elfelejteni a rosszat. Emlékeztetlek, ki vagy, amikor az élet pofon üt,
és kétségek ébrednek a szívedben. Berontok hozzád az éjszaka közepén, és
addig csókollak, amíg a félelem nem lesz más, csak félelem, és már nem
uralkodik fölötted. Vállalom a kockázatot az ingatag szíveddel szemben,
ha ez azt jelenti, hogy az enyém.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: erotikus. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: erotikus. Összes bejegyzés megjelenítése
2013. február 4., hétfő
2012. március 13., kedd
2012. január 9., hétfő
Mindennek megvan a maga jelentősége. Az az ember, aki nagy hévvel éli az életet... minden percét élvezi. Ha szeretkezik, azért teszi, mert túlcsordul a boldogságtól, mert a borospohara annyira tele van, hogy kicsordul, mert elkerülhetetlen, mert meghallja az élet hívó szavát, mert abban a pillanatban, abban az egyetlen pillanatban, el tudja veszíteni a fejét.
/ Paulo Coelho /
2011. október 5., szerda
2011. szeptember 16., péntek
Lehunyom a szemem, ahogy szád finoman, alig érintve simul az ajkaimra.
Óvatos vagy, csókod tapogatózó, bátortalan, várod a válaszom, várod,
hogy akarjam én is. Megfeszülök a vágytól, szám válaszol a Tiédnek,
testem hozzád simul, nyelvem moccan, és nyomban rátalál a Tiédre.
Lassan, élvezettel csókolsz, számat ízleled, nyelved a nyelvemet
simítja, ajkad mézédes, elmerülsz bennem, számba sóhajtod a vágyad, a
várakozás semmivé válik, már csak múlt...
2011. augusztus 17., szerda
2011. augusztus 12., péntek
2011. augusztus 11., csütörtök
2011. augusztus 3., szerda
Az igazi férfi játszik. Nem rohan ajtóstul a házba, lassan közelít és puhán. Vadászik. Csak úgy mellesleg megérint. Mögénk lép, nyakunkba csókol, a tenyere a tenyerünkben szikrát csihol. Az igazi férfi nem siet. Tudja, hogy idő kell a vágyhoz, megvárja szépen, míg megszűnik körülöttünk a világ, és már csak őt látjuk, már csak azt akarjuk. Nem elveszi, odaadjuk. Nem eltűrjük, hanem befogadjuk. Az igazi ölelés visszafogott, úgy kúszik végig a testen, mint a napfény, Lassan és puhán, időt hagyva a vágynak, hogy növekedjék. Nem kell hozzá más, csak egy férfi, aki szeretni tud, s egy nő, aki hagyja, hogy szeressék.
2011. július 24., vasárnap
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)


















