Meg kell tanulni a legnagyobb káoszban is nyugodtnak maradni, mert jó, ha tudod: senki sem akarja azt, hogy bármi rossz történjen veled. Minden tanít, és többé tesz: erősebbé, bátrabbá, és még kitartóbbá. Nincs olyan, hogy valami majd pont téged pécéz ki, mert jól össze akar törni. Egyszerűen csak próbára tesz az Élet: vajon mennyit vagy hajlandó eltűrni, feladod, vagy egyszerűen megrázod magad és tovább haladsz az utadon? És nyilván az utóbbi a célszerű

 

Nevetséges, milyen nehéz feltenni egy kérdést, ha a válasz olyan sokat jelent az embernek..

Az igazi élet első szabálya... tedd meg azt, amitől a legjobban félsz.

/ Vámpírnaplók /

És nehéz, nagyon nehéz lesz velem. Pedig azt gondolod, te vagy, akivel ez lehetetlen. Én meg, hogy mindez mennyire halhatatlan. Aztán szándékosan lecsókolom a füstöt a szádról, mert már valóban könnyen megy az, hogy érintelek. Annyi idő után. Először. Annyi idő után. Újra. Benned én lüktetek. Én vagyok a párnád. Én vagyok a súly a szendergő pillákon. Én vagyok talán az egyetlen leküzdhetetlen félelmed.

Egy nő csak annyira ragyoghat, amennyire a férfi engedi. Viszont egy dolgot sosem szabad elfelejteni: aki ragyog, azt észreveszik, és épp ezért megy ez ritkán hosszú távon. Kezdetben mindig érdekes az, ami tündököl, ám később fenyegetővé válhat a tény, hogy mi van akkor, ha ezt más is észreveszi.

A fájdalom együtt jár a törődéssel. Nem lehet úgy szeretni valakit, hogy ne legyél nyitott valamennyire a gondjaira, félelmeire.

/ Doktor House /

A szívem azt súgja: akarom! Az eszem azt kiáltja: nem lehet! Végül az ész megadja magát, és a képzelet szárnyra kel.

/ Penumbra /

Azt szokták mondani: "Hallgass a szívedre!". De mi van, ha a szíved mindig ugyanazt a baromságot mondja újra és újra? Mi van, ha nem hagyatkozhatunk a szívünkre? Ha nekünk az eszünkre kellene hallgatnunk?

Vannak olyan dolgok, amik a napnál is világosabbak. Merni kell kimondani - bátorság kérdése. Mitől lesz jobb a keddnél a szerda, ha félünk megfogalmazni az érzéseinket, a gondolatainkat?!

 

Ott hagytál büszkén, itt hagytál egyedül, ne haragudj, hogy az vagyok, aki menekül..

 

Félek, hogy olyanná válok, mint amilyenek bántottak. Félek, hogy a fájdalmam átalakít, s falakat húzok mindenki ellen, mert nem bírnék még ennyit elviselni..

Szétégek a vágytól, hogy hallom-e a legszebb szót még a szádból..

 

Sok ember, azért nem kapja meg, akit szeretne, mert fél kimondani hogy mit érez..

Eddig sohasem éreztem, amit most érzek. Eddig sohasem féltem, hogy mi lesz, ha mégsem kellek. Most félek! Most akarom, hogy kelljek.

 

Mondd mire vársz, mondd miért félsz, a pillanat van, csak ennyi az élet. 

Nincs, ami volt, nincs, ami vár, itt és most kell élned... ♥

/ Bereczki Zoltán /

Stephen King.

‎Minden emberi félelem alapja:
egy korábban becsukott ajtó - félig nyitva..