Egy szakítás után bizonyos utcák, helyszínek, sőt egyes napszakok is tabunak számítanak. A város érzelmi aknákkal teli, elhagyott csatatérré válik, nagyon kell vigyázni, hová lépsz, mert könnyen miszlikbe szaggathatod magad..

Ennyi volt. Elmentem, és ha nem hiszed el, csak számold a napokat, amikor már nem vagyok itt. Amikor nem csöng a telefon, mindig én leszek az, aki nem hív..

/ Fannie Flagg /

De az idő, azon kívül, hogy begyógyította a sebeimet, valami egészen különöset is tartogatott a számomra: megmutatta, hogy életünk során képesek vagyunk egynél több embert is szeretni.. 

/ Paulo Coelho /

Belenéztem a szemébe, és úgy tűnt, igazat mond. Elhittem neki az örökké szót, azt hittem, hogy ő más.. Most mégsincs itt, ő is ugyanúgy magamra hagyott. Én pedig kívül mosolygok, miközben belülről lassan meghalok..

Felnőttünk. Mikor történt? És hogy lehet megállítani?

/ Grace klinika /

Egy nap a diák megkérdezte a tanártól, hogy „Mi az a szerelem?” „Ahhoz, hogy meg tudjam válaszolni a kérdésed, menj ki a mezőre és válaszd ki a legnagyobb búzát, amit csak találsz, és hozd el nekem.” – válaszolta a tanár. „A szabály az, hogy a mezőn csak egyszer mehetsz keresztül, és nem fordulhatsz vissza egy olyan búzáért, amit már elhagytál.” – tette hozzá. A diák felöltözött és kiment a mezőre. Az első soron haladva, talált egy nagy növényt, de úgy gondolta, hátha lesz még ettől is nagyobb a többi sorban, ami csak rá vár. Aztán meglátott egy másik példányt, ez még nagyobb volt. Viszont még mindig úgy gondolta, hogy talán beljebb a sorok között lesz egy hatalmas, ezért ezt sem szakította le. Telt az idő és már lassan túl volt a búzatábla felén, amikor azt vette észre, hogy az itt található növények meg se közelítik méretben azokat, amiket eddig látott. Elgondolkodott és már bánta, hogy nem szakított le egyet közülük. Amikor a végére ért, visszaindult az iskolába a tanárhoz üres kézzel. „Ez a szerelem!” – mondta rögvest a tanárnő. „Mindig kutatsz egy jobb után, és csak később jössz rá, hogy az igazit már elmulasztottad..”

Azért fényképezünk, mert nem tudunk beletörődni, hogy minden elmúlik, hogy lehetetlen megismételni egy már átélt pillanatot. Azért fényképezünk, mert tudjuk magunkról, hogy felejtünk.

( fotóim. )

Ne a múltja érdekeljen, hanem az, hogy kivé válik melletted. Hogy szeret, és hogy téged választott. Nem véletlenül a múltja a múltja. Valamiért megvált tőle, elbúcsúzott, maga mögött hagyta, ahogyan azt te is tetted a tiéddel. A boldogság egyik titka talán az, hogy nem hánytorgatjuk fel a múltat, és megtanulunk a pillanatban élni, és azzal foglalkozni. Nem azon agyalni, hogy mi volt a múltban. Egyébként is: felesleges. Megtörtént, elmúlt, az egyetlen dolog, amit szebbé tudsz tenni, a most.

A múlt olyan, mint egy törött tükör kirakósa: megvágod magad, ahogy megpróbálod a darabjait összeilleszteni. A tükörkép eltorzul, és te vele változol.

/ Max Payne /

Ez nem egy mámor mi egyszer csak elillan.
Millió emlék, agyamba bevillan.
Keserves múlt, ami volt elmúlt.
Szívembe forrt harangja szólt, a könnyem kihullt..

/ Majka Curtis BLR - Élet bábja /

Tudod, hiányzik az az ember akit megismertem.. mert aki most vagy az már nem Ő..

saját.

Az ember egyszer csak rádöbben, hogy vége, végleg. Nincs visszaút, érzi az ember. És ekkor jön el a pillanat, mikor felidézzük, hogy is kezdődött, majd rájövünk, hogy már jóval azelőtt, mint gondoltuk volna. Az emberben ekkor tudatosul, hogy minden csak egyszer történik meg és bármennyire szeretnénk, ugyanaz az érzés már soha nem lesz meg. Soha többé nem érezzük magunkat három méterrel a felhők felett.

/ A felhők fölött három méterrel /

Múltad sok emberrel lehet.. de jövőd csak egyel lesz igazán!

A jelen börtönében gondolj arra, ha ajtót rajzolsz a falra kiléphetsz rajta. mert amíg felejtenél addig emlékezel. a múlt búvóhelyén senki nem érhet el..

/ Ákos /

Újra átrohan a szíveden mint előkelő idegen, és vár. visszajár ha megtalál. füledbe dúdol egy régi dalt, ez az az álom ami ébren tart..

/ Ákos - Előkelő idegen (2012) /

Látod?! Én örökre az maradok, akit akartál, de nem kaptál meg. Aki akart téged, de nem kapott meg. Akivel lehettél volna, de nem voltál. Aki lehetett volna veled, de nem volt. ...én leszek számodra minden, ami lett volna, ha...

A pillanatok, amelyeket valaha átéltünk, azokkal, akiket valaha ismertünk. Ezek összege vagyunk mi mindannyian, ezekből áll majd össze a történetünk. Ez lesz az emlékeink slágerlistája, amelyet újra és újra és újra lejátszunk magunkban.

/ Fogadom /

Emlékszel, miért szerettünk egymásba? Emlékszel, miért volt közöttünk olyan erős a dolog: mert én képes voltam meglátni benned olyasmiket is, amiről a többi embernek fogalma sem volt. És te is ugyanígy voltál velem.

Ez a baj a férfiakkal! Addig vacakolnak, amíg lekésnek mindent. (...) Ott hagyott, mint egy izzó kandallót, amire nem raknak több fahasábot. S mire visszatért, észrevette, hogy a kandallóban már csak hamu maradt, mert nem volt, ami a lángot éltesse. Bizony így van ez. Akkor kellene megtenni, amire vágyunk, amikor minden együtt van hozzá, mert ha tétovázunk, lassan megcsonkul a dolgok tökéletes egybeesése, s akkor már késő.

Az emlékezet csodás ajándék. Segítségével a múlt sosem válik múlttá.

/ Agatha Christie /