2014. október 31., péntek

Most beszélnem kéne, mélyen a szemedbe néznem,
mennyi mindent nem mondtam, amit mondani kéne,
csak elengedlek némán, amikor minden karnak fogni kéne,
amikor a vérben szunnyadó sorok aludni térnek..
Fönn van a sorsunk az ég tetején, nappal ki sem derül,
csak éjszaka látni fényeit, mikor a józanság szenderül,
aztán reggelre lehull az ég, és hajtogat másikat, kék
színű ábrándokat, fehér bárányokat..
Fönn van az életem egy fa tetején, senkinek le nem hozom,
csak maradok tisztelettel ott köpködve fűmagot,
aztán reggelre kikel a rét és talpam alá feszül,
az élettel együtt csak te meg én hármasban fészkelünk..