2011. augusztus 18., csütörtök

Azzal, hogy azt mondtam szeretlek... Nem mondtam el mindent, amit érzek..
Hiszen a szeretlek egy szánalmasan semmit nem jelentő szó, ahhoz képest,
amit én érzek.. Amikor azt mondtam Szeretlek, mintha nem mondtam volna
semmit sem.. Pedig amíg csak gondoltam, amíg csak a gondolataimban élt a
szó.. Olyan nagy dolognak tűnt.. Amíg csak gondoltam, gondolatban azt
jelentette; hogy megőrülök érted.. hogy nem tudok élni nélküled.. hogy
minden percben hozzád akarok érni.. hogy ölelni akarlak és csókolni..
hogy vágyom rád.. hogy te vagy az életem.. hogy nélküled igazán sosem
éltem.. hogy minden porcikád kell.. hogy most is felvidítasz a
mosolyoddal, hogy elég rád gondolnom, és megnyugszok.. hogy rád vártam
egy életen át.. hogy veled képzelem el a jövőm.. hogy félek, hogy
elveszítelek.. hogy ezt nem élném túl.. hogy önző módon örökre magam
mellett akarlak.. hogy nekem te vagy a tökéletes pasi.. hogy eláll tőled
a lélegzetem.. hogy megdobogtatod a szívem.. hogy hiányzol, ha nem vagy
velem.. Gondolatban ez a kis apró szó.. Nem jelentett mást, mint az
egész lelkemet... Ezzel szemben mit mondtam?! Csak azt, hogy Szeretlek..
Ez csak azt jelenti, hogy szeretlek.. De igazából ezzel nem elmondható,
amit irántad érzek, amit TE jelentesz nekem!...
De azért kimondom még milliószor: Szeretlek!.. De most már te is tudod, hogy ÉN ezalatt mit értek!.. Ezzel a szóval átadom neked a lelkemet..

Nincsenek megjegyzések: