2011. szeptember 16., péntek

 
A lét sok mindenre megtanít, de főleg remélni...Remélni, hogy begyógyulnak a sebek, a legmélyebbek is. Begyógyuljanak, de ne tűnjenek el. Minden egyes sebet szeretek a szívemen, minden én vagyok, és a múltam, ott kell lenniük...Gyönyörű hegek...Nélkülük üres lennék

Nincsenek megjegyzések: