Van a világon olyan bánat is, amit nem lehet megsiratni. Az a fajta, amit senkinek se lehet elmondani, s ha mégis, akkor sem értik meg. Ez a szomorúság megváltozhatatlan, csendben megüli a szívet, felhalmozódik, mint a hó a szélcsendes éjszakákon.

...lesznek akiket megbántasz úgy, hogy észre sem veszed. Lesznek, akik úgy bántanak meg hogy fogalmuk sem lesz róla. Lesznek, akiket barátnak hittél, de saját maguk előtt is elbuknak. Lesznek akik ellenségnek látszanak, s ők állnak melléd a bajban... Lesznek útonállók, bliccelők, átutazók... lesznek akiket nevetve, s akiket sírva hagysz ott egy-egy állomáson. Mindig, mindennek célja van... fáradalmas, izgalmas utazás az élet. S ha találsz egy útitársat, aki végigkísér rajta, elértél mindent, amiről mások csak álmodoznak...

Az a szív, mely sokat szeret, sokat is szenved..

Fázol... Hideg van, fúj a szél, szemedbe hordja a tűhegyes esőcseppeket. Utálod, már számolod, hogy még mennyit kell lépned a biztonságos meleg szobáig, csak be, be, be a hidegből. A szoba kellemes, meleg... De mi ez? Fázol. Tovább is. Hiába meleg, hiába duruzsoló kandalló, hiába... Mert nem a bőröd fázik valójában. Hanem a lelked. A lelked didereg. És nem tudja felmelegíteni sem kandalló, sem fűtött autó, sem pálmafás tengerpart. Mert egyedül van.

/ Csitáry-Hock Tamás /

Ahol béke van a mókuskereket te hajtod
Nem ő hajt Téged nincsen mit feladnod
Boldog vagy feltételek nélkül fogad el
A levegő tiszta táplál mint az anyatej
Nem kell elfojtanod nem kell behódolnod
A gazdagság belül ezt kell bekódolnod

/ Hősök - Út a vadonba /

Néha a fény annyira elkápráztat, hogy nem látunk mást. Máskor sötét felhők takarnak be minket, és úgy tűnik, az ég sosem tisztul ki. De ha megcsillan egy napsugár a szakadó esőben, létrehozhat egy keserédes szivárványt. Jól vigyázz! Pont, mikor azt hinnéd, hogy már a naplemente felé vetted az irányt, beléd csaphat a villám!

Egész életünkben a jövő miatt aggódunk. Eltervezzük. Próbáljuk megjósolni, mintha az, hogy előre ismerjük, elnyomná a robbanást. De a jövő mindig változik. A jövő a legbelsőbb félelmeink otthona és a legvadabb reményeinké. De egy dolog biztos, ha végül megmutatkozik, a jövő mindig más, mint ahogy elterveztük..

Mert harcosnak születtem, mégsem kapok parancsokat, míg tart a bevetésem útvonalat az ösztönöm osztogat. De küzdeni fogok, amíg tűz van a lelkemben s ha majd megérkeztem már tudni fogom hogy megtettem.

Láttam nevetést szörnyű helyeken, égi jelenést szétlőtt tereken, mennyi zokogást, féltve ölelést. Láttam magamat, szívem csatatér. Égi seregek harcát lelkemért, hangos zokogást, sírva ölelést, ott voltunk Te meg Én.

/ Caramel - Jelenés /

Ne a múltja érdekeljen, hanem az, hogy kivé válik melletted. Hogy szeret, és hogy téged választott. Nem véletlenül a múltja a múltja. Valamiért megvált tőle, elbúcsúzott, maga mögött hagyta, ahogyan azt te is tetted a tiéddel. A boldogság egyik titka talán az, hogy nem hánytorgatjuk fel a múltat, és megtanulunk a pillanatban élni, és azzal foglalkozni. Nem azon agyalni, hogy mi volt a múltban. Egyébként is: felesleges. Megtörtént, elmúlt, az egyetlen dolog, amit szebbé tudsz tenni, a most.

Tudod, mi a legrosszabb? Gondolkozni. Ha jó dolgokra gondolsz, hiányérzeted lesz, ha rosszakra, akkor elmegy a kedved.

/ Clara Sánchez /

Legyél az a Nő, akinek ha a lába megérinti minden reggel a talajt az ördög azt mondja: Ohhh a francba.. felébredt.!

Akármi is történjen, soha nem akarom elfelejteni, milyen érzés vele lenni. Az érintését, az ízét, még az illatát is olyan mélyen a lelkembe akartam égetni, hogy senki, senki ne vehesse el tőlem.

Engedd el. Ne ragaszkodj semmihez, hagyd, hogy az Élet mindent az útjára pakoljon. Ha nem követelőzöl, ha nincs kapkodás, tökéletesen összerakja a következő lépéseket, neked csak bíznod kell benne, és lépni nagyokat. Ne legyen energiád kontrollálni a jövőt, vagy a következő lépést fürkészni. Nem megy, és nem is fog menni, ne is akard, hiszen az nem a te dolgod. Annyi kell csak, hogy hallgass az érzéseidre, azok után menj, és tudd, hogy az Élet majd szépen hoz mindent, ha pedig élvezed a pillanatot, és nem a következőn agyalsz, minden a helyére fog kerülni, mert bízol abban, hogy ez nem is lehet másképp.

Én egy dolgot megtanultam az évek során: minden ember tekintete árulkodik. Lehet, hogy nyugalmat akarsz, lehet, hogy bosszút forralsz. Lehet, hogy látszólag a világon semmi bajod, de a szemek mindent elárulnak rólad..

Fontos vagy. Mert vagy. Csendes érkezés, boldog ébredés, puha ölelés, izgalmas felfedezés, szelíd érintés, lágy dallam, könnyed szárnyalás, valóra váló csoda. Vagy napfény, víz, levegő, illat, íz, szín, kávé, mézescsók, magasság, mélység, távolság, közelség.

A nő akkor válik nővé, ha van mellette egy igazi férfi, aki engedi, hogy a nőiesség felszabadulhasson. A nő akkor lesz nő, amikor érzi a szeretetet, és az érzelmi biztonságot, amit a férfi ad. Ekkor kinyílik nőiessége, mint egy csodás virág. A nő akkor boldog, ha szeretik és ezt viszonozva szerethet. A nő annyira nő, amennyire férfi a férfi, aki mellette van. Ha egy nőt nem ragyogtatsz minden nap, nem is vagy igazi férfi...

 

Hiába vársz a szőke hercegre, ha egyszer eljön, úgyis kiderül, hogy nem különb mint a többi..

A fájdalom együtt jár a törődéssel. Nem lehet úgy szeretni valakit, hogy ne legyél nyitott valamennyire a gondjaira, félelmeire.

/ Doktor House /

Az egymásra figyelés elve azt jelenti, hogy kölcsönösen felismerjük a másikban, hogy milyen hangulatban van, mit szeretne, és hogy jó-e az neki..

Mert a végén, amikor valakit elveszítesz, minden gyertya, minden ima hiábavaló lesz, mert az egyetlen dolog, amid marad, az a lyuk az életedben, ahol az a valaki, akivel törődtél, létezett.

( Vámpírnaplók )

 

Van aki lenéz, van aki utál de nem is akarok megfelelni már, az én világomba csak az fér bele ki mellettem áll, el nem enged. aki elfordul menjen, nekem nem kell, úgyis kerek a világ ha nem mindenki kedvel !

Az ember legérzékenyebb szerve a szív. Egy szótól képes összetörni, egy pillantástól megremegni, egy érintéstől megállni és egy sóhajtástól újra verni.

A szívem azt súgja: akarom! Az eszem azt kiáltja: nem lehet! Végül az ész megadja magát, és a képzelet szárnyra kel.

/ Penumbra /

A múlt olyan, mint egy törött tükör kirakósa: megvágod magad, ahogy megpróbálod a darabjait összeilleszteni. A tükörkép eltorzul, és te vele változol.

/ Max Payne /

Azt szokták mondani: "Hallgass a szívedre!". De mi van, ha a szíved mindig ugyanazt a baromságot mondja újra és újra? Mi van, ha nem hagyatkozhatunk a szívünkre? Ha nekünk az eszünkre kellene hallgatnunk?

Még mindig mosolyog rám, még mindig beszélünk. Még mindig szeretem. Tudom, hogy ő is tudja és én is tudom, hogy ő nem akar úgy engem, mint én őt. Amikor rámosolygok, egy világ dől össze bennem, mert nem lehetek mellette, nem lehetek a szívében...csak a gondolatai halvány fényében..

Némán bolyongok ebben a világban, minden nap egyre távolabb. Nem tudom mitől távolodok, de lelkem tükre egyre vékonyabb és homályosabb. Este mikor a naplementében haza menekülök, Te vagy ki megtisztítja tükröm, s selymes kezeivel törékenyen fogja. Ilyenkor halkul el a moraj, és ragyog neked szemem, s csak azt súgja szeret téged.!

/ Tőle♥ /

Vannak pillanatok az életben, amikor egész egyszerűen el kell veszítenünk a fejünket. Ezekre a pillanatokra fogunk valószínűleg örökké emlékezni.

Miért van az, ha az egyik ember épít egy falat, a másik azonnal tudni akarja, mi van a túlsó oldalán?

/ George R. R. Martin /

Lelkembe jutsz... Mert amikor gondolok rád, nem "eszembe jutsz". Hanem a lelkembe. Mert nem az eszem gondol rád, hanem a lelkem. Nem csak egy-egy pillanatra, hanem folyamatosan. Nem tudlak, hanem érezlek. Nem gondolat vagy, hanem érzés. Nem távolság, hanem közelség. Nem ott, hanem itt. A lelkemben.

/ Csitáry-Hock Tamás /

Vajon a szerelemtől hülyül el az ember, vagy csak a hülyék lesznek szerelmesek?

/ Orhan Pamuk /

A szerelem olyan, mint a kígyó, halála után is küzd még, kéri vissza életét, olyan, mint a fa, melynek letördelték ágait, s alulról fakad ki. Semmi sem tud oly soká remélni, mint a szerelem.

/ Barina Vendel /

Nem vagyok sorozatgyártmány. vagy megszokod az eredetiségemet vagy ott az ajtó..!

Olyan vagy, mint a homok. Próbálok beléd kapaszkodni, de kifolysz a kezeim közül..

Nincs, ami jobban fáj, mint a másik érdektelensége. Hogy többé nem látod a szemében azt az embert, akit ismertél, nem érzed a hangjában a tónust, amit megszerettél, az érintése üres, hogy lefagy tőle a szíved, a lelkét pedig hiába kergetheted, nem éred már utol soha..

Az este mindjárt véget ér,

És nem akarom hogy eltávolodjunk egymástól,

Melletted szeretnék felébredni.
Ott leszel?

Egy hideg őszi este hazafele jövet felbukkan a szívedben a hiány, s rájössz, hogy semmi másra nem vágysz jobban, minthogy utánad rohanjon, és szorosan magához öleljen és a füledbe súgja: hiányoztál.

A boldogság csak akkor talál meg minket, ha nem szabunk neki feltételeket.

Vágytál, hogy szívből szeress, és szívből szeressenek. Vágytál rá, hívtad, kerested. Ott volt minden ébredésedben, minden elszenderedésben, minden napodban, minden pillanatodban. Álmodban. És most itt áll előtted. A valóságban.

/ Csitáry-Hock Tamás /

 

A szerelem nem a másik emberben van, hanem bennünk. Mi ébresztjük föl magunkban. De ahhoz, hogy fölébreszthessük, szükségünk van a másikra. 

/ Paulo Coelho /

Nem tudtam, mit kéne mondani. Amikor szólásra nyitottam a számat, te azt mondtad: "Ne, feleslegesek a szavak. Csak érezz!". És tényleg, ültünk, hallgattunk és valami egészen örömteli kerített hatalmába, puszta hallgatással.

Egyszer, ha ráérsz meséld el, hogy milyen mellettem,
Hazudd, hogy kurva jó és hazudd azt, hogy kellettem..

Megváltoztatnám a világot, de nem vagyok rá képes,
Tépj a szívemből egy virágot, hogy érezd milyen édes.
Amíg alszol én csak nézlek, amíg nézel addig létezem,
És a világ is vigyorog, mert tudta jól, hogy éhezem.

Ami hiányzott az arcodról egy mosoly, amit én adtam..

Az eltört ígéretekben mélyen alattunk minden szó elveszik a vízhangban, utolsó hazugság amin átlátok, ezúttal elengedlek végre, menyj!!

Néha szét kell hulljon valami, hogy teret adjon valami jobbnak.

/ Így jártam anyátokkal /

Az életnek, a jó életnek, a príma életnek az az alapelve: "Miért ne?"

/ Danielle Steel /

Ha szerelmes vagy, akkor nincs szükség a beszédre. Akkor minden mozdulat, de még maga a csend is ékesen beszél.

Soha ne hanyagold el azt az embert, aki érdeklődik irántad, és őszintén szeret, mert egy napon majd azt veszed észre, hogy amíg te kavicsokat szedegettél, elvesztettél egy gyémántot..

Szemed zöld, mint lágy tavasszal az orgona levele,
huncut fényű, szerelmed legszebb fegyvere,
amitől gondolatok születnek és halnak meg hirtelen,
amitől lelkem megpihen gyönyörű szép szíveden.

Szemed zöld, de egy selymes szín, az édes barna,
mint cukrász a csokoládékrémet nevetve megkavarja,
úgy csurran-cseppen bele a drága pici zöldbe,
úgy, mint ágak a lombot úgy öleli, fogja körbe.

Szemed zöld, mibe fényét a smaragdtól lopták angyalok,
elcsenték, tekintetedbe rejtették, azóta úgy ragyog,
ahogy a drágakőben egykor hideg tűzként égett,
ahogy talán régen egy pogány istennő koronájában fénylett.

Szemed zöld, pillantásával is úgy simogat engem,
mint kacér varázslat, s én tőle minden elfeledtem,
éppen úgy, bíztat tündérporával és melegségével,
éppen úgy, mint az Esthajnalcsillag állhatatos hűségével.

Szemed zöld, s én tekinteted szabad rabja lettem,
mindenem neked adom, mert megtaláltam, amit kerestem;
benned látom a jelenem, a jövőm, mert a múlt,
ahogyan egyszer volt, elveszett, mikor veled szerelem gyúlt.

♥

Minden nő megérdemel egy pasit, aki még akkor is mosolyt tud csalni az arcára, amikor semmi oka nincs rá. Amikor összedőlt a világ körülötte, amikor mindent elveszített, mert egy mosoly pillanatok alatt rádöbbenti: ami számít, az már ott van az életében, az összes többi meg kit érdekel. Szóval erre képes egy mosoly tőle: visszahoz a jelenbe, és segít élni.