Mindig van egy pont, ahol az út kettéválik. Abban a hitben válunk szét,
hogy az útjaink egyszer újra összefutnak. Ahogy távolodunk az úton, a
másik egyre kisebbnek tűnik. De nem baj, egymásnak vagyunk teremtve.
/ A felhők felett három méterrel /
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése