Némán bolyongok ebben a világban, minden nap egyre távolabb. Nem tudom mitől távolodok, de lelkem tükre egyre vékonyabb és homályosabb. Este mikor a naplementében haza menekülök, Te vagy ki megtisztítja tükröm, s selymes kezeivel törékenyen fogja. Ilyenkor halkul el a moraj, és ragyog neked szemem, s csak azt súgja szeret téged.!
/ Tőle♥ /
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése