2012. november 29., csütörtök

Láttam nevetést szörnyű helyeken, égi jelenést szétlőtt tereken, mennyi zokogást, féltve ölelést. Láttam magamat, szívem csatatér. Égi seregek harcát lelkemért, hangos zokogást, sírva ölelést, ott voltunk Te meg Én.

Nincsenek megjegyzések: