2012. december 21., péntek
2012. december 19., szerda
...lesznek akiket megbántasz úgy, hogy észre sem
veszed. Lesznek, akik úgy bántanak meg hogy fogalmuk sem lesz róla. Lesznek,
akiket barátnak hittél, de saját maguk előtt is elbuknak. Lesznek akik
ellenségnek látszanak, s ők állnak melléd a bajban... Lesznek útonállók,
bliccelők, átutazók... lesznek akiket nevetve, s akiket sírva hagysz ott
egy-egy állomáson. Mindig, mindennek célja van... fáradalmas, izgalmas utazás
az élet. S ha találsz egy útitársat, aki végigkísér rajta, elértél mindent,
amiről mások csak álmodoznak...
2012. december 6., csütörtök
Fázol... Hideg van, fúj a szél, szemedbe hordja a tűhegyes
esőcseppeket. Utálod, már számolod, hogy még mennyit kell lépned a
biztonságos meleg szobáig, csak be, be, be a hidegből. A szoba kellemes,
meleg... De mi ez? Fázol. Tovább is. Hiába meleg, hiába duruzsoló
kandalló, hiába... Mert nem a bőröd fázik valójában. Hanem a lelked. A
lelked didereg. És nem tudja felmelegíteni sem kandalló, sem fűtött
autó, sem pálmafás tengerpart. Mert egyedül van.
/ Csitáry-Hock Tamás /
2012. december 5., szerda
Néha a fény annyira elkápráztat, hogy nem látunk mást. Máskor sötét
felhők takarnak be minket, és úgy tűnik, az ég sosem tisztul ki. De ha
megcsillan egy napsugár a szakadó esőben, létrehozhat egy keserédes
szivárványt. Jól vigyázz! Pont, mikor azt hinnéd, hogy már a naplemente
felé vetted az irányt, beléd csaphat a villám!
Egész életünkben a jövő miatt aggódunk. Eltervezzük. Próbáljuk
megjósolni, mintha az, hogy előre ismerjük, elnyomná a robbanást. De a
jövő mindig változik. A jövő a legbelsőbb félelmeink otthona és a
legvadabb reményeinké. De egy dolog biztos, ha végül megmutatkozik, a
jövő mindig más, mint ahogy elterveztük..
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)