2013. augusztus 2., péntek
Belenéztem a szemébe, és úgy tűnt, igazat mond. Elhittem neki az örökké szót, azt hittem, hogy ő más.. Most mégsincs itt, ő is ugyanúgy magamra hagyott. Én pedig kívül mosolygok, miközben belülről lassan meghalok..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Újabb bejegyzés
Régebbi bejegyzés
Főoldal
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése