Ha valaki belép az életedbe, hagyd. Köszöntsd, bárki is az, élvezd, amit hoz, még ha csak rövid időre is. Ha menni akar, engedd. Értsd meg, hogy a távozása nem tőled függ, egyszerűen eljött az ideje.

Tudod-e miért a tehén a világ legszebb szava??

...........mert benne van az a két szó hogy: Te és Én ^^,

Nem érezhetném irántad ezt, ha nem szeretnél te is engem. Mert szeretsz, ugye? Ez túlságosan hatalmas érzés ahhoz, hogy egymagam érezhessem. A legnagyobb érzés, amelyet valaha ismertem. És most először voltam elég nagy ahhoz, hogy kifejezhessem.

Nem csak szóban lehet a másik tudtára adni, hogy szereted, hogy fontos neked. Hanem a zavaroddal. Egy pirulással, néhány esetlen szóval, a viselkedéseddel. Amiből a másik pontosan tudja, hogy zavarban vagy. Amit úgy imád. Mert ettől bájos vagy, csodálatos, megható..

Soha nem felejtem, mit éreztem, mikor először megláttalak. Volt benned valami különleges, ami örökre megmarad emlékezetemben. Talán a szemeid, talán a kezeid vagy az ellenállhatatlan mosolyod - mindazok a dolgok, amiket már oly jól ismerek. Bármi is volt az, magával ragadott és megigézett. Ha most rád nézek, olyan embert látok, aki életem mindennél fontosabb részévé vált. Vannak pillanatok, mikor újból érzem a varázslatot, ugyanazt a láthatatlan erőt, amely feléd húz - éppúgy, mint mikor legelőször találkoztunk. És ilyenkor újból megtörténik velem - szerelmes leszek.

Ha néhanapján összezördültök, az nem azt jelenti hogy nem szeretitek egymást, hanem azt, hogy fontosak vagytok egymás számára! Hiszen az ember nem idegesíti magát olyasmin, ami nem érdekli...

Semmit sem érnék enélkül az érzés nélkül. Ha fáj is. Ha sírok is miatta. Én nagyon szeretem szeretni.

Az ágyamban, itt minden öröm testi, hogy a holdfény a szexi tested befesti, nem romantikus, amolyan balatoni, max a kőkemény orgia lehet maratoni!

A pici szád most jó nagyra táthatod, egy perc alatt hozom ki belőled az állatot gyűrött lepedő az ablak már pirkad, fülledt levegőben finom parfümillat millió hajszál itt-ott rúzsfolt, minden hétvége legyen ilyen zsúfolt!

-mondd, hogy madár vagyok!

-madár vagy!

-mondd, hogy madár vagy Te is!

-ha te madár vagy, akkor én is.. ♥

/ Szerelmünk lapjai /

Csinos pasiból van elég, jó szövegű srácokat a tévében is lehet látni, a megbízhatóság viszont ritka…

Később majd megpróbálom, hogy elmondjam neked, mennyire szeretlek. De most most csak érezni tudom.

Az igazi férfi játszik. Nem rohan ajtóstul a házba, lassan közelít és puhán. Vadászik. Csak úgy mellesleg megérint. Mögénk lép, nyakunkba csókol, a tenyere a tenyerünkben szikrát csihol. Az igazi férfi nem siet. Tudja, hogy idő kell a vágyhoz, megvárja szépen, míg megszűnik körülöttünk a világ, és már csak őt látjuk, már csak azt akarjuk. Nem elveszi, odaadjuk. Nem eltűrjük, hanem befogadjuk. Az igazi ölelés visszafogott, úgy kúszik végig a testen, mint a napfény, Lassan és puhán, időt hagyva a vágynak, hogy növekedjék. Nem kell hozzá más, csak egy férfi, aki szeretni tud, s egy nő, aki hagyja, hogy szeressék.

A mosoly hatalma legyőzhetetlen: megmutatja, hogy boldogan éled az életed, függetlenül attól, hogy mi történik benne. Nincs ennél nagyobb hatalom a világon.

Soha senki nem fogja megnyerni a nemek csatáját. Túl gyakori a barátkozás az ellenséggel.

Elbizonytalanodtam. Csak néztem a képed.. de nem jutottam igazából semmire. Mert ezzel megint csak ugyanaz a baj, mint általában... mire rájössz, hogy volt egy bolond kislány, aki bolondult érted, addigra feladom a reményt és lemondok rólad!

Itt ülök, húznám vissza őt, erősen, kétségbeesetten, meg akarom tartani őt magamnak, el akarom még neki mondani, hogy ne menj, nélküled oly kegyetlen ez a világ számomra, de gyengéden rám néz, és nem tudok megszólalni.

Lennie kellene valami szerelemcsillapítónak..

Olyan gyönyörű napnak indult! De akkor jött a szél, és megváltoztatott mindent, és nem csak a házakat és kerteket, megváltoztak az emberek is. Míg a vihar tombolt, mindegyikük tanult valamit barátságról, megbocsátásról és megváltásról, és volt, aki a legkeményebb leckét tanulta meg: hogy az élet mindig törékeny, és nagyon gyakran igazságtalan.

Várni. Ez volt az első lecke, amit megtanultam a szerelemről. A nap iszonyú lassan vánszorog, ezer tervet szősz, előre elképzeled az összes lehetséges párbeszédet, különböző fogadalmakat teszel, megígéred magadnak, hogy megváltozol - miközben egyre csak várod, epekedve és nyugtalanul, míg meg nem érkezik.