Meg kell tanulni a legnagyobb káoszban is nyugodtnak maradni, mert jó, ha tudod: senki sem akarja azt, hogy bármi rossz történjen veled. Minden tanít, és többé tesz: erősebbé, bátrabbá, és még kitartóbbá. Nincs olyan, hogy valami majd pont téged pécéz ki, mert jól össze akar törni. Egyszerűen csak próbára tesz az Élet: vajon mennyit vagy hajlandó eltűrni, feladod, vagy egyszerűen megrázod magad és tovább haladsz az utadon? És nyilván az utóbbi a célszerű

Van, aki mellett nem tudsz elmenni. Képtelenség. Meglátod, és egyszerűen érzed, hogy köze van hozzád. Nem tudod a hogyant, csak érzed: azt, hogy a tiéd, hogy hozzád tartozik, bele az életedbe. Nem kell keresni a pillanatokat, jönnek azok maguktól. Beszáguldanak az életünkbe és szebbé teszik azt.

 

A sikeres nő az, aki erős alapokat tud építeni azokból a téglákból, melyeket mások hozzávágnak..

A kolibri nem csak egy egyszerű madár. A szíve ezerkétszázat ver egy perc alatt, és nyolcvanat csap a szárnyával egy másodperc alatt, és ha lefogod a szárnyait, hogy ne repülhessen, akkor tíz másodpercen belül meghal. Ez itt bizony nem egy átlagos madár, ez egy valóságos csoda. Lelassították a szárnyait egy mozgóképpel, és tudjátok, mit láttak? Hogy a szárnyai nyolcas alakban mozognak. Na, és azt tudjátok, hogy a nyolcas mit jelöl a matematikában? A végtelent.

- Fogj egy tányért és vágd földhöz!
 - Kész.
- Eltört?

- Igen.

- Most kérj tőle bocsánatot!

- Bocsánat!

- Ugyanolyan lett mint volt?

- Nem.

- Mostmár érted..?

Amikor leejtünk egy poharat vagy egy tányért, hangos csörrenéssel törik össze. Amikor egy ablak vagy egy asztal törik el, vagy amikor egy kép leesik a falról, mind-mind zajt csap. De a szív, amikor összetörik, semmilyen hangot nem ad ki. (...) Hallgat, hogy azt kívánjuk, bárcsak szólna valami, hogy elterelje a figyelmünket a fájdalomról. Ha ad is hangot, az a belső hang. Üvölt, de nem hallja más, csak te. Olyan hangosan, hogy belecsendül a füled, hogy megfájdul a fejed. Fel-alá csapkod a mellkasodban, mint egy fogságba esett hatalmas fehér cápa, ordít, mint egy kölykétől megfosztott anyamedve. Így néz ki, így hangzik, csapkodó, rettegő, csapdába esett vadállat, ordít érzelmei rabjaként. Ez van a szerelemmel - senki sem érinthetetlen. Annyira vad és annyira nyers, mint amikor a nyílt sebet tengervízbe mártják. De amikor eltörik, mégis hallgat. Te csak ordítasz tovább odabenn, de senki se hallja.

Nincs is annál a napnál komorabb, mint amelyen ráébredünk: mindaz, ami mostanáig fontosnak látszott számunkra, valójában egy óriási csalódás..

Az élet olyan, mint egy doboz bonbon: olcsó, sablonos ajándék, amit senki sem kér. Nem visszaváltható, csak csendben fogyasztható. Megesszük, mert ha már megvettük, ne vesszen kárba. Habzsoljuk, pedig igazából nem is ízlik. Igaz, néha találunk köztük krémeset, vagy tejszínest, de azoknak az íze túl hamar elillan a szánkban, és a doboz alján ott marad a fognyűvő mogyoró, amiket ha elfogyasztunk, nem marad másunk, mint egy üres doboz, tele aranysárga, gyűrött papírgalacsinnal..

A bizalom olyan, mint a radír. Minden egyes hiba után egyre kisebb..

Add meg az esélyt neki, hogy szeressen a maga módján, úgy, ahogy ő tud, úgy, ahogy neki megy. Onnantól, hogy elengedsz minden görcsösséget, elér hozzád az, amit ad, és érezni is fogod azt, amit kapsz ahelyett, amire vágysz. Idővel pedig rájössz: ez bőven elég. Egyébként meg lehet, hogy ez már jóval több, mint amit adni képes, szóval csak hagyd. Tedd félre a görcsösséget, a vágyat, hogy szeressen, jobban, úgy, ahogy te őt, ugyanis nem tudhatod. Lehet, hogy nem is lenne elég, ha úgy szeretne, ahogy azt te várod, vagy ahogy te szereted. Lehet, hogy amit ő tud adni sokkal több, mélyebb, másabb, valami olyan, amit elképzelni sem tudtál eddig. Ha hagyod, hogy adjon, mindent meg fogsz kapni. Ne korlátozd elvárásokkal, és rájössz, igazából mindig azt kapod mindenkitől, amire épp szükséged van.

Szeretem a férfit, nem azért, mert szép, nem azért, mert okos, mert tanult, mert zseniális, mert hősies, mert odaadó, nem azért. Hanem szeretem, egyszerűen azért, mert csak ő tudja nekem adni azt a mámort, ami nélkül nem tudok élni..!

Beleszeretni valakibe olyan, mint tengervizet inni. Az első korty még üdítő, jólesik. De utána szomjas leszel. Minél többet iszol, annál jobban szomjazol, annál inkább sóvárogsz..

Egy mondás szerint, onnan tudhatod, hogy fontos dolog történt az életedben, hogy utána már nem tudsz úgy élni, mint azelőtt. Kaptál valakit, vagy éppen elveszítetted, nagyon megbántottak, vagy te tetted, aztán pár pillanatra kívülről láthatod az életed. Érzed, valami végérvényesen megváltozott. Aztán belekortyolsz a kávédba, visszarepülsz a földi reggeledbe. Érzed a szemetelő esőt, de ma valahogy még ennek is örülsz. Mert változol...

Vedd el a kezedet a szemed elől,

Ne higgy annak aki azt mondja a szeretet öl..

/ Hősök & Tkyd - Próbáld meg /

 

Nevetséges, milyen nehéz feltenni egy kérdést, ha a válasz olyan sokat jelent az embernek..

Belenéztem a szemébe, és úgy tűnt, igazat mond. Elhittem neki az örökké szót, azt hittem, hogy ő más.. Most mégsincs itt, ő is ugyanúgy magamra hagyott. Én pedig kívül mosolygok, miközben belülről lassan meghalok..

Nekem nincsen piszkos fantáziám, nekem szexi képzelőerőm van..
;)

Egy seggfej volt. De szerettem. Az ember néha beleszeret seggfejekbe is..

Emlékszem minden percre, bár rohan az idő 

nem változott semmi.....
A mosoly a régi..!

/ Rhino km. Bex - Mosoly a régi /

Minden alkalommal meghalok, mikor elsétálsz..