2013. május 30., csütörtök

Az igazi élet első szabálya... tedd meg azt, amitől a legjobban félsz.
/ Vámpírnaplók /
Ő az első szerelmed. Én az utolsó szándékozom lenni, bármeddig is kell várnom..
/ Vámpírnaplók /

2013. május 28., kedd

Van értékesebb gyöngyszem annál, amiért még az életét is kockára teszi valaki? Van. A lélek gyöngye. Aki ezt keresi, lemerül a szeretett lény végtelen lélek-óceánjának legmélyére, és ott keresi azt, amiről tudja, hogy az övé, ami rá vár ebben a tiszta, csodálatos óceánban. Lemerül és keres...
/ Csitáry-Hock Tamás /
Néha csak úgy összeállnak a pontok. Látod, hogy mi miért történt, hogy miért kaptad a pofont, hogy miért akkor és ott tört darabokra a szíved, vagy hogy miért vagy most egyedül. Látsz mindent, és értesz. Érted, hogy miért fájt, hogy miért zokogtál, hogy miért gondoltad, hogy nem fog menni. De. Ment. És megy és menni is fog, mert nincs más dolgod, csak nem feladni. Hinni, és hallgatni arra, amit érzel.
A szem a lélek tükre, és visszatükröz mindent, ami rejtve van. De a belülről fakadó ragyogáson kívül más szerepe is van a szemnek: kifelé is tükörként működik. Azt is visszatükrözi, aki belenéz.
/ Paulo Coelho /

2013. május 21., kedd

 
Néha elég pár óra, vagy pár nap, hogy az ember életét megváltoztassa valaki. Nem számít az idő, sem a tér, nincsenek miértek, nincsenek kérdések és nincsenek válaszok sem.., csak van valami. Találkozol valakivel, akinek nem kell semmit mondanod. Pár perc és a vesédbe lát. A gátlások leomlanak, a képmutatás álarca megreped az arcodon. Nincs többé hazugság, csak az őszinteség, csak a csupasz lelked, minden védelem nélkül, és félsz, halálra rémülsz, mit keres valaki pár óra után a szíved közepében. Félsz, hogy vissza fog élni a kiszolgáltatottságoddal. Nem teszi, mert a markodban van, ahogy Te is. A józan ész meg eltűnik. Bármit mond, megteszed. Bármit kérdez, válaszolsz. Kivetkőzöl magadból, és mindent a fonákjáról látsz. Olyasmit teszel, amit el sem hiszel, olyanokat mondasz, amiket utólag sem értesz. Tükröt állít eléd, amiben meglátod magad. Az igazi énedet. A valóságot, amit senki más szemében nem láttál még. Talán azt is tudja, hogy milyen leszel. Még a jövődet is látja benned, te meg meglátod a szemében a saját arcképedet. Boldog vagy és félsz, együtt. Nem tudod mit hozhat a holnap, de nem is érdekel, mert tudod Ő ott lesz melletted.., nem vagy benne biztos, de érzed, hiszen olyan mint Te.

2013. május 19., vasárnap

Miért gondolom mindig, hogy ez most más lesz? Miért lelkesedem be mindig túlságosan ennyire? Túl naiv voltam már megint. Mindig túl magasra emelkedem, ahonnan nagyon nagyot lehet esni, én meg esem is. A kérdés: az aktuális szakadék most milyen mély?

2013. május 16., csütörtök

Az élet igazságtalan. Amit a szíveddel értelem nélkül szeretsz, azt az elméd megtagadja, mert nem fogja fel, hogy aminek a szíved megadta magát, azt az elméd mindenáron legyőzné..

2013. május 15., szerda

Megértettem végre azt, hogy miért is kell az a bizonyos valaki - a pár. Az a valaki, akinek a lelkébe mindent lepakolhatsz anélkül, hogy bármit hozzáfűzne ahhoz, amit lát. Elfogad úgy, ahogy vagy, és támogat. Inspirál és motivál, felnéz rád, de férfi marad melletted. A tenyerén hordoz, és ragyog a szeme, amikor rád néz. Rá kell jönnöm, hogy erre van szükségem, és nem fogadok el mást. Nem akarok..
Lehet hogy tönkre teszi a cipőidet, a kertet, a bőröndöd, a berendezéseid, de soha nem árt a szívednek. Foltokat hagy a ruhádon, viszont boldogságot a lelkedben!
Szívem legbelül Tőled ébred fel
Most már tudom, Te vagy az életjel.. 

2013. május 6., hétfő

2013. április 20., szombat

És nehéz, nagyon nehéz lesz velem. Pedig azt gondolod, te vagy, akivel ez lehetetlen. Én meg, hogy mindez mennyire halhatatlan. Aztán szándékosan lecsókolom a füstöt a szádról, mert már valóban könnyen megy az, hogy érintelek. Annyi idő után. Először. Annyi idő után. Újra. Benned én lüktetek. Én vagyok a párnád. Én vagyok a súly a szendergő pillákon. Én vagyok talán az egyetlen leküzdhetetlen félelmed.

2013. április 9., kedd

 
Ha valaki be akar lépni az életedbe, lépjen be.
Ha valaki ki akar lépni az életedből, lépjen ki. 
Azt ne engedd, hogy az ajtóban álljon. Útban van..

2013. március 29., péntek

Kell a tükör... Hogy lásd magad. Mert gondolhatsz magadról bármit, hiheted magad szépnek, csúnyának, amíg nem állsz szembe a tükörrel, nem fogod tudni, mi az igazság. És hiheted magad jónak vagy rossznak, okosnak vagy butának, ezt sem tudod eldönteni, amíg nem nézel a tükörbe. A tükörbe, aki őszintén figyel rád, és elmondja, mit lát. Aki nem azt mondja, amit hallani szeretnél, hanem azt, amit lát. Amit érez. És ha hiszel neki, ha bízol benne, akkor tudod meg valójában, milyen vagy... tőle. A Másiktól. A lélektükörtől.
/ Csitáry-Hock Tamás /

2013. március 28., csütörtök

 
Tudod, mit mondok neked? Örülj, amikor hisztizünk! Becsüld meg a veszekedést, és szokj hozzá, hogy mi, nők, nem tudunk olyan hanyagul legyinteni, mint ti, férfiak. Fogadd el. Nekünk ki kell mondani a problémákat. Tudod, mitől félj? Amikor már nem veszekszünk. Amikor legbelül már nagyon rég forr valami. Öntudat, talpra állás, erő. Tudod, mikor a legerősebb és legveszélyesebb egy nő? Amikor hallgat..

2013. március 27., szerda

Nem hiába mondják: a szem a lélek tükre.
Láthatom benne azt, amit a tulajdonosa érez.
Látom a szemében, ha szeret. Látom, ha gyűlöl.
Azt is, ha közömbös. Látom, ha nyugodt és látom, ha ideges.
Látom, ha üres. Látom, ha boldog.
A szemekben láthatom, ha valaki szenved, még ha az arca mosolyog is.
Láthatom azt is, ha valójában örül valaminek.
A szemekben mindent láthatok. A szemekben észrevehetem magam vagy épp ellenségre találok.
És én sem vagyok más. A szemeim csillognak, ha boldog vagyok.
A szemeim mosolyognak, ha mosolyog a lelkem. A szemeim sírnak, ha szomorú vagyok.
A szemeim mindent tükröznek a külvilág felé.
Ha néha még rejtegetném is.
A szemeim mindent elárulnak.
És a szemeim becsukódnak, ha többet nem akarok látni..

2013. március 23., szombat

Egy pontból indulunk el, de néha ez így marad, máskor az ész száguldana másfele, amerre éppen a szív halad..

2013. március 20., szerda

Te tartottál mindent egyben, de nem figyeltél és hagytad szétesni..

2013. március 18., hétfő

Néha nem a szó kell... Nem a beszélgetés, nem az írás. A megoldás nem mindig a szó. Hanem egy ölelés. Amiben sokkal többet adsz minden szónál. Mert szavakban nem mindig találod el, amit hallani szeretne. De az ölelésben éppen azt fogja hallani. Amire szüksége van. Rád.
/ Csitáry-Hock Tamás /