Fázol... Hideg van, fúj a szél, szemedbe hordja a tűhegyes
esőcseppeket. Utálod, már számolod, hogy még mennyit kell lépned a
biztonságos meleg szobáig, csak be, be, be a hidegből. A szoba kellemes,
meleg... De mi ez? Fázol. Tovább is. Hiába meleg, hiába duruzsoló
kandalló, hiába... Mert nem a bőröd fázik valójában. Hanem a lelked. A
lelked didereg. És nem tudja felmelegíteni sem kandalló, sem fűtött
autó, sem pálmafás tengerpart. Mert egyedül van.
/ Csitáry-Hock Tamás /
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése