Már nem akarlak meghódítani, álmomban látott kép vagy, és én nem
kereslek ébren, majd ha tudlak, nem kereslek. Nem kívánlak, és nem
akarok a testedhez érni, mohó markolással és cirógatással. Tévedés, hogy
megszerettelek, nem megszerezni, nem birtokolni akarlak, nem, nem,
inkább a semmi. A halálos közömbösség. A csend, mint sikoly. Így
akartad, akarjuk akkor így. Meggyógyulok. Kiírlak. Magamból. Csak rám ne
nézz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése