Néha, akit a legjobban szeretünk, úgy suhan el mellettünk az életben,
mintha egy szembejövő gyorsvonat lehúzott ablakában állna. Te jobbra
robogsz, ő balra, éppen csak integettek egymásnak, dobogó szívvel: -
Szervusz!... Szervusz!... Vagy Még?... Én is vagyok!... Isten veled!...
Mikor találkozunk?...
A választ már nem hallod..
A választ már nem hallod..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése