És nehéz, nagyon nehéz lesz velem. Pedig azt gondolod, te vagy, akivel
ez lehetetlen. Én meg, hogy mindez mennyire halhatatlan. Aztán
szándékosan lecsókolom a füstöt a szádról, mert már valóban könnyen megy
az, hogy érintelek. Annyi idő után. Először. Annyi idő után. Újra.
Benned én lüktetek. Én vagyok a párnád. Én vagyok a súly a szendergő
pillákon. Én vagyok talán az egyetlen leküzdhetetlen félelmed.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése