Néha elég pár óra, vagy pár nap, hogy az ember
életét megváltoztassa valaki. Nem számít az idő, sem a tér, nincsenek miértek,
nincsenek kérdések és nincsenek válaszok sem.., csak van valami. Találkozol
valakivel, akinek nem kell semmit mondanod. Pár perc és a vesédbe lát. A
gátlások leomlanak, a képmutatás álarca megreped az arcodon. Nincs többé
hazugság, csak az őszinteség, csak a csupasz lelked, minden védelem nélkül, és
félsz, halálra rémülsz, mit keres valaki pár óra után a szíved közepében.
Félsz, hogy vissza fog élni a kiszolgáltatottságoddal. Nem teszi, mert a
markodban van, ahogy Te is. A józan ész meg eltűnik. Bármit mond, megteszed.
Bármit kérdez, válaszolsz. Kivetkőzöl magadból, és mindent a fonákjáról látsz.
Olyasmit teszel, amit el sem hiszel, olyanokat mondasz, amiket utólag sem
értesz. Tükröt állít eléd, amiben meglátod magad. Az igazi énedet. A valóságot,
amit senki más szemében nem láttál még. Talán azt is tudja, hogy milyen leszel.
Még a jövődet is látja benned, te meg meglátod a szemében a saját arcképedet.
Boldog vagy és félsz, együtt. Nem tudod mit hozhat a holnap, de nem is érdekel,
mert tudod Ő ott lesz melletted.., nem vagy benne biztos, de érzed, hiszen
olyan mint Te.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése