Egy
nap a diák megkérdezte a tanártól, hogy „Mi az a szerelem?” „Ahhoz, hogy
meg tudjam válaszolni a kérdésed, menj ki a mezőre és válaszd ki a
legnagyobb búzát, amit csak találsz, és hozd el nekem.” – válaszolta a
tanár. „A szabály az, hogy a mezőn csak egyszer mehetsz keresztül, és nem
fordulhatsz vissza egy olyan búzáért, amit már elhagytál.” – tette
hozzá. A diák felöltözött és kiment a mezőre. Az első soron haladva,
talált egy nagy növényt, de úgy gondolta, hátha lesz még ettől is
nagyobb a többi sorban, ami csak rá vár. Aztán meglátott egy másik
példányt, ez még nagyobb volt. Viszont még mindig úgy gondolta, hogy
talán beljebb a sorok között lesz egy hatalmas, ezért ezt sem szakította
le. Telt az idő és már lassan túl volt a búzatábla felén, amikor azt
vette észre, hogy az itt található növények meg se közelítik méretben
azokat, amiket eddig látott. Elgondolkodott és már bánta, hogy nem
szakított le egyet közülük. Amikor a végére ért, visszaindult az iskolába
a tanárhoz üres kézzel. „Ez a szerelem!” – mondta rögvest a
tanárnő. „Mindig kutatsz egy jobb után, és csak később jössz rá, hogy az
igazit már elmulasztottad..”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése